S a körülöttük lévő elmondhatatlanul érzéki légkör éppen az utazás lassúságából fakad: ringatóznak a hintóban, testük előbb akaratlanul, aztán szántszándékkal összeér, s megkezdődik a történet. Milan Kundera
Ha még egyszer az életben szerelmes leszek, nem fogom vesztegetni az időt. Azt hittük, fiatalok vagyunk, bőven ráérünk még igazán szeretni. Szörnyű dolog így gondolkodni. Nem szabad így élni, várni a szerelemmel. Dave Eggers
Ostoba dolog, hogy egy férfi - egy mindennapi, igenis, tökéletesen mindennapi fiatal férfi - ilyen hatással legyen az emberre! Elég megpillantani, s a világ örvényleni kezd körülötte, amikor pedig megszólal, legszívesebben elsírná magát. Azt mondják, a szerelem csupa gyönyörűség - ő meg mindig tele van feszültséggel, hogy szinte fáj. Agatha Christie
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok, (...) és nem tudják, hogy tegnap engem csókolt, és hogyha hallgat, nem tudják, hogy ő most arra gondol, hogy tegnap hullt a harmat s ránk hullt a harmat, őreá meg énrám. Szabó Lőrinc
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát. Szabó Lőrinc
Örökké tartó folytonos elragadtatás nem létezik. Nagyon szerencsések vagyunk, ha sikerül nyugodt és elégedett vonzalomban, derűs és józan boldogságban élni. Agatha Christie
Hagyj el, kis lepkém, drága szerelem, igy fény maradsz vakult egemen: egy kis fény, tavasz, kék lobogás, édes tündérhegedűzokogás - vesztett sugár, de végre égi jel, hisz magam engedtelek el! Szabó Lőrinc
Nem múlik el a szerelem Csak fegyelmezett lesz. Szavak nélkül is mindent tudó, Pillantásból is értő Messzeségből is megérző A lélekrezdülést is fölfogó Bizonyosság. Pákolitz István
Az egész csoda rút és értelmetlen volt. Természetes úton ilyesmi nem történik. Az ember elveszítheti a sarkantyúit, a felsőkabátját, volt már arra is eset, hogy a kardját, de nem veszíti el a szerelmet! Hacsak nem varázslat útján. Szerb Antal
Mindannyian katedrálisok vagyunk, ez kétségtelen. De mi van az én tágas, belső teremben? Esther, a Zahir. Mindent kitölt. Ő életem egyetlen értelme, és megértem, miért szálltam szembe a hóval, a dugóval, a jeges országúttal: hogy eszembe jusson, hogy mindennap újjá kell építenem magam, és hogy - életemben először - elfogadjam, hogy van egy lény, akit önmagamnál is jobban szeretek. Paulo Coelho
Erdélyi 
