Moliére szerelmes idézetek

Ki félt, forrón szeret; ki nem, bölcsen szeret. Moliére
Így szereti a szív, ha átgyújtja a hőség,
Hibáival együtt szeretni szeretőjét. Moliére
Az ész szavára fütyül a szerelem. Moliére
Igaz: nagy mester a Szerelem,
nagy tanár, és
Ami sose voltunk, belőlünk
azt csinál, és
Gyakran egy pillanat elég, ha ő tanít,
Hogy kicserélje az ember erkölcseit.
Áttöri sáncait szivünknek és agyunknak,
S gyors eredménye mind, mint egy-egy
csoda, úgy hat. Moliére
Szerelme ellen a szerelmes szív sosem vét,
S szerelmes bűnre épp a szerelem a mentség. Moliére
Ha szívünk lánggal ég,
Be szép az éj homálya!
Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya! Moliére
Ami engem illet, ezt a szenvedélyt magam is az élet legkívánatosabb dolgának tartom; és ahhoz, hogy boldogan éljünk, szeretnünk kell; s azt is hiszem: minden élvezet sápadt, ha egy kis szerelem nem keveredik belé. Moliére
Titkolózni bizony a szerelem szeret,
S ha sok az akadály, hát annál édesebb,
S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít,
Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik. Moliére
Tudom, vágyainak nem lehet ura senki,
S a szerelem önként kíván csak megszületni. Moliére
Az ébredő vonzalom bizony mindig elmondhatatlan gyönyörűséggel van tele, és a szerelem minden boldogsága a változásban van. Moliére
Be furcsa látni, hogy emberfia, ahány,

Mind mily vakon rohan a hóbortja után! Moliére