Mi, hű szerelmesek, csodálatos bukfenczeket vetünk; de valamint a természetben minden halandó, úgy a szerelemben az egész világ halálos bolond. William Shakespeare
Szerelmi önkivűllét, (...) erővel önvesztébe tör S kétségb`esett szándékra ösztönöz, Mint bármi szenvedély az ég alatt, Mely ostorozza létünk. William Shakespeare
Ha lángol a vér, mily pazérul ad A nyelvnek a sziv ilyen fogadást. E fényt, leányom - több világa, mint Melegje, és kialszik, míg rakod - Tűznek ne vedd ám. William Shakespeare
Ó szerelem! mily fürge s ifju vagy te! S hatalmad bár oly befogadni kész, Akár a tenger, nem hullhat beléd Semmi, akármily szárnyaló legyen, Ami ne lenne benned semmivé Egy perc alatt! William Shakespeare
Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség! Ó, valami, mi semmiből fogant! Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség, Gyönyörű alakok torz zűrzavarja! Ólompehely, hidegtűz, éberálom, Beteg egészség, minden, ami nem! Így szeretek én, s ezt nem szeretem. William Shakespeare
Mily vad a gyűlölet - s a szerelem! Vad szerelem! Szerelmes gyűlölet! Ó, semmiből fogantatott valóság! Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság! Ó, szépségek förtelmes káosza! Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst, Virrasztó álom, sorvasztó öröm: Ilyen szerelmem! - s épp ezt gyűlölöm! William Shakespeare
Be furcsa, hogy az ember látja, milyen kacagnivaló bolond más, mikor szerelmes, mégis egyszer aztán kikacagtatja saját magát is, amikor szerelembe esik ő is. Megesküdni ugyan nem mernék rá, hogy a szerelem osztrigává nem bűbájol engem is, de arra aztán megesküszöm, hogy amíg osztrigává nem változtam, ilyen bolond nem leszek. William Shakespeare