A szerelem önző dolog, arról szól, hogy meg akarunk ismerni valaki mást, és rajta keresztül meg akarjuk ismerni önmagunk és a világot. A szerelem bolondság, gyönyörű, vad és őrült állapot, egyszerre függeni kezdünk valaki mástól, semmit sem akarunk többé csak őt, a nagy Ő-t, azt, akibe beleszerettünk, akinek egyszerre szépnek halljuk a hangját, szépnek látjuk a szemét, a haját, az alakját, mindenét. Őt akarjuk, semmi mást nem akarunk. Nem vagyunk többé a magunk urai, elkapott egy ismeretlen, és legyőzhetetlen erő, magával ránt elkerülhetetlenül, olyan, mint a gravitáció. Dragomán György
Erdélyi 
