Géza86 évesNemrég online
Budapest
Kit keresek?
Géza még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Géza még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Társat Budapesten keresek. Szeretnék egy olyan boldog kapcsolatban élni, amiben kölcsönös a szeretet a szeretet. Spirituális beállítottságom miatt nem az átlag ember fejével gondolkodom. Barátaim szerint őszinte és szókimondó vagyok, ugyan ezt várom a páromtól is, nyitott vagyok az élet minden területén. Szeretem a természetet, az aktív sportot, klasszikus és pihentető zenét, színházat, hangversenyeket. Jó kedélyű vagyok, tudok nevetni. Hosszútávra szeretném megtalálni a társam. Személyes találkozás után többet tudunk egymásról..
Adataim
Nem: FérfiÉletkor: 86 évesVáros: BudapestCsillagjegy: BikaKapcsolati státusz: Egyedülálló vagyok
Külsőm
Magasság: 180 cmTestsúly: 90 kgTestalkat: ÁtlagosHajszín: Barna hajSzemszín: Barna szem
Hátterem
Anyanyelv: Magyar anyanyelvVégzettség: EgyetemFoglalkozás: Nyugdíjas
Családi helyzetem
Gyerek: Már nem velem él / élnekAkivel élek: Egyedül
Szokásaim
Dohányzás: Nem dohányzomAlkohol: Társasági ivóBuli: Inkább otthonülő vagyok
Kedvenc szerelmes idézetem
Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.— Claudia Gray
Ha lecsupaszítja az ember, akkor talán csak annyi a szerelem, hogy ott vagy valakivel akkor is, amikor felkel, és akkor is, amikor lenyugszik a nap.— John Marrs
Néha nem többel, csak reménnyel szeretünk. Reménnyel, hogy soha nem szűnünk meg hinni vágyaink állandóságában. Néha félelemmel, mert van úgy, hogy a boldogság mélyebb, mint amit képesek vagyunk megtapasztalni vagy felismerni, és nagyszerűbb, mint amit a bátortalan szív képes lenne elviselni. Néha kétségbeeséssel, kínzó álmokkal, belénk ragadt gondolatokkal, fájón, azon töprengve, vajon hogyan fogjuk lelkünknek ezt az örökös sajgását elviselni. De néha szerelemmel szeretünk, csak úgy, igazán, adakozva, felszabadultan, szabadon, és nem a magunk, hanem a más boldogságáról szövögetünk álmokat, elűzve így a rettegő magányt, a kételyt, és a szomorú borzalmakat.— Balogh Boglárka
