Budapesti társkereső

Ok, ez az előregyártott bemutatkozás nem sikerült. Próbálom kézzel, hátha jobb lesz:

Meglett férfiembernek tartom magam, aki tudja, hol a helye a világban. Nem esik nehezemre célokat tűzni magam elé és nem vagyok lusta tenni a megvalósulásukért. A barátok fontosak egy bizonyos korban, szerintem később egészségesebb, ha a figyelmét/szeretetét egy bizonyos embernek szenteli valaki. Ezt a valakit nem találtam még meg, ezért vagyok itt.
Sokat utazok, messzi tájakon járok, de nem tartom magam világot látott embernek. Ugyanakkor olvasott, tájékozott és az újra nyitott vagyok. Van véleményem a politikáról, de kielégítő megoldást nem látok, ezért ha lehet, kerülöm a témát. Nem neveltek vallásosan, de nagyra becsülöm, ha valaki adott értékek szerint tud élni. Szeretek tanulni, nyelveket, szakmákat, vagy hallgatni bölcs embereket. Szeretem a természetet, ha háziállat akkor kutya, ha nyaralás akkor idehaza, ha szórakozás akkor mozi/tánc (argentin tangó), ha kapcsolat akkor harmónia. Alkalmanként és keveset iszok, a dohányfüstöt nem szeretem, az édességet már sokkal inkább. József Attila versei, Örkény humora jön be, televíziót rég nem nézek. Szeretnék korán kelő-korán fekvő lenni, de a munkáltatóm nem támogatja az egyoldalúságot. A négy elem közül a levegő a befutó. A sportot a mozgás és a közösség szintjén sokra tartom, a modern versenyekkel (bármilyen sportágról legyen szó) nem tudok azonosulni. Számomra érték a figyelem, kincs az idő. A testiségben az érintést és az ölelést szeretem, a durrbeleeksön nem az én stílusom. Szeretem a tartalmas beszélgetéseket, de nem gondolom, hogy a csend szégyellni való.

Olyan hölgy társaságát keresem, akivel egyezik az érdeklődési körünk és akivel értjük egymás szavát. Talán kiment már a divatból, de szerintem egy kapcsolatban a férfinak kell lennie az idősebbnek, tapasztaltabbnak. Szeretem a gyermekeket, szeretném, ha nekem is lenne, több is, család-ként, édesanyával, szeretettel, biztonságban. Ugyanakkor nem szeretnék valaki más gyerekének az életébe csöppenni: vert helyzetnek tartom és nem vagyok rá teljesen felkészülve. Nem vagyok tizenéves, egy ideje stabil lábakon állok.
Ideális, ha egy nő meg tud állni a saját lábán, ha kell és nincs mindenben a társára utalva. Egészségtelen viszont, amikor nem egy hölgy az egzisztenciáját építi a családja helyett, mert szerepek cserélődnek fel és ez megzavar mindenkit.

Nos, a vége kissé komorra sikerült, ha lesz még időm, kalapálok rajta majd. Ha így is megüti a beugró szintet, jelezd kérlek! Örülni fogok neki!