Csaba50 éves
Bököny
Kit keresek?
Csaba még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Mindig finomabb eszközt válassz,
mert többet érsz el ésszel, mint
erőszakkal.
Magamról
Csaba még nem írt magáról. Többet szeretnél tudni róla? Kérdezd meg!
Jellemzőim és érdeklődéseim
Jellemzőim
- Alapos
- Aranyos
- Beszédes
- Bizakodó
- Bolondos
- Célorientált
- Célratörő
- Csöndes
- Engedelmes
Értékeim
- Együttműködő
- Emberszerető
- Családcentrikus
Életstílusom
- Aktív
Érdeklődési köreim
- Bringás
Kis hibáim
- Akaratos
Adataim
Nem:FérfiÉletkor:50 évesVáros:BökönyCsillagjegy:VízöntőKapcsolati státusz:Egyedülálló vagyokFéltékenység:Megbízom a partnerembenRomantika:Reménytelenül romantikus vagyokHáziállat:Van
Külsőm
Magasság:170 cmTestsúly:50 kgTestalkat:ÁtlagosHajszín:Fekete hajSzemszín:Barna szem
Hátterem
Anyanyelv:Magyar anyanyelvVégzettség:PosztgraduálisFoglalkozás:Álláskereső
Családi helyzetem
Gyerek:Majd egyszerAkivel élek:Szülőkkel
Szokásaim
Dohányzás:Nem dohányzomAlkohol:Nem iszom alkoholtBuli:Inkább otthonülő vagyokSport:Legalább heti egyszerUtazás:Amikor tudok
Hobbijaim
- 🚲 Kerékpározás
Kedvenceim
Sportok:Foci
Zenék:Mulatós
Kedvenc szerelmes idézetem
A szerelmet csak akkor ismeri meg az ember, ha viszontszeretik.— Martina Cole
Azt, hogy a bölcsesség nem válasz, hanem a folyton változó szavakból való kigyógyulás, azoktól tudom, akik szeretik egymást, akik lábukat lógatva, szorosan egymáshoz simulva üldögélnek a narancsültetvény alacsony kőkerítésén, és jól tudják, hogy nem kapnak választ tegnap feltett kérdéseikre. Én azonban ismerem a szerelmet, és ezért tudom, hogy azt jelenti: megszűnik a kérdezés.— Antoine de Saint-Exupéry
Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem, s habár származás és vagyon tekintetében tátongó űr választ el tőle, van valami az agyamban és a szívemben, a véremben és az idegeimben, ami szellemi rokonává tesz. Hogy egy-két nappal ezelőtt még egészen másképpen beszéltem? Azt mondtam, semmi közöm hozzá azon túl, hogy fizetést kapok tőle? Megtiltottam magamnak, hogy mást lássak benne, mint kenyéradó gazdámat? De hiszen ez istenkáromlás! Vétek a természet parancsa ellen! Minden jó, igaz, erős, tiszta érzésem őt veszi körül. Tudom, hogy érzelmeimet titkolnom kell; a remény parazsát el kell fojtanom; nem szabad elfelejtenem, hogy ő édeskeveset törődhet velem. Mert amikor azt mondom, hogy rokon lelkek vagyunk, nem úgy értem, hogy én is rá tudom kényszeríteni akaratomat másokra, és hogy belőlem is olyan varázserő árad, mint őbelőle. A lelki rokonságot csak úgy értem, hogy ízlésünk és hajlamaink sok tekintetben megegyeznek. Nem győzöm hangoztatni, hogy kettőnket egy világ választ el egymástól, és azért mégis szeretni fogom őt, amíg csak élek.— Charlotte Bronte





























































