Feri, 58 éves társkereső Budapest

Lányok! Jól válasszátok meg életetek párját, mert a gyereketek nem a BMW-re fog hasonlítani, hanem a sofőrre.

És most a viccet félretéve:
Sajnos újra társkeresésre kényszerültem. Nagyon utálom ezt a módszert, de jobbat nem ismerek. Szerintem tökre nem normális az, hogy a társkeresőkön milliószám vannak a magányos emberek, mégsem jó senkinek senki. Van akit már 10 évvel ezelőtt is itt láttam. Persze nem biztos, hogy ez az ő hibája.
Most úgy döntöttem, hogy leírok mindent magamról, ami eszembe jut. Tudom az ilyen oldalakon a "nagyzolás" a menő. Az, hogy a legjobb színben tüntessük fel magunkat, akkor is, ha a felének a fele sem igaz, most viszont én rendhagyó módon inkább az igazat írom.
Miért vagyok itt újra? Akármilyen hihetetlen is, társat keresek. Lehetőleg olyat, akivel elkísérjük egymást a még hátralevő életünkben. A 22 évig tartó házasságom után eddig nem igazán sikerült megtalálnom azt, akivel ezt megtehetném. Tudom, erre már nem szokott nagy igény lenni, mert legtöbben nem becsülik sokra sem egymást, sem az emberi kapcsolatokat. A tárgyakat szeretik és az embereket használják, pedig ennek fordítva kellene lennie.
190 cm vagyok és kb. 104 kg. Nekem semmi bajom az alkatommal. Nyilván nem vagyok közel se tökéletes, de még senki sem mondta, hogy kövér lennék, igaz mostanában azt sem, hogy sovány. Mondjuk a testtömegindex-táblázat szerint túlsúlyos vagyok, de azt úgyse hord mindenki a zsebében, rámnézésre meg nem látszik ratam. Legalábbis szerintem.
Van egy felnőtt lányom, akire nagyon büszke vagyok, de minden okom meg is van rá. Ő nem velem él, saját lakása van.
A tévhittel ellentétben, a férfiaknak is van lelkük. Sőt nem is egyformák. Aki szerint igen, annak azt üzenem, hogy az sem szép dolog, ha valaki mindegyiket kipróbálja.
Nem vagyok dúsgazdag, de szegény sem, nincsenek anyagi gondjaim. Kocsim és lakásom van, így az sem baj, ha neked egyik sincs. Jól elférünk ketten is. A kocsiban is és a lakásban is. Szex terén nincsenek különösebb gátlásaim, de azért az aberrációtól is jó távol vagyok. Mondjuk ennek a határa elég szubjektív, de úgysem az a lényeg, hogy én mit gondolok, hanem hogy mit hozunk ki egymásból.
Egyáltalán nem dohányzom. Ha te élsz vele, nem fog zavarni, de azért ne egy folyamatosan füstölő gyárkémény legyen mellettem. Úgy nőttem fel (hú de régen volt), hogy a családban dohányoztak, tehát nem zavar.
Alkoholt nagyon ritkán fogyasztok, csak ha indokom van rá (az nem számít indoknak, hogy szomjas vagyok). Szeretném, ha Te sem életvitelszerűen fogyasztanád.
Középfokú végzettségem van, és fizikai munkát végzek. Ha ez nálad gáz, lapozz tovább.
Szeretek barkácsolni, de lehetőleg nem "barkácsolás" minőségben. Itthon sokszor kitalálok valamit, amivel egyénivé tehetem az otthonom, de megjavítom a kocsimat, vagy az elektronikai eszközöket is, ha lehetséges.
Szeretem az állatokat, éppen ezért úgy döntöttem, hogy nem büntetek mondjuk egy kutyát azzal, hogy én legyek a gazdája. Tudom hogy én nem kelnék azért 4-kor, hogy munka előtt sétáltassam. Egy cicát azért be mertem vállalni már csak azért is, hogy az udvaron levadássza az egereket. Ügyes cica, így el is tüntette mindet.
Ennyi lenne most hirtelen, ami eszembe jutott. Az adatlapomon találsz még infókat, de ha másra is kíváncsi lennél velem kapcsolatban, kérdezz bátran.