Társkereső Székesfehérvár

Mámor íze
Ó szerelem, te mámor íze,
Szív és lélek örök reménysége,

Vágy, gyönyör, bimbózó csodája,
Kitárul az éden, s a pokol kapuja.

Szerelem mindig jön, s árad feléd,
Mint az Ámor nyila hasít beléd,

Árad a szívedből az öröm, s a gyönyör,
Mikor az égre a hajnal fénye rátör.

Lángol a lélek, s tüzel a szív,
Vágy perzsel, s a gyönyör hív,

Izzig a szív a lélek sugarán,
Mint éj a csillagok parazsán.

Szép tekinteted csillogva ragyog,
Szenvedélyed tüze hevesen lobog,

Mosolyod őrzi a nyári napnak fényét,
Meghitt szavaid a tavasz halk zenéjét,

Sugárzó szép szemed a tó ragyogását,
Akárhol is vagy érezd a szív dobbanását.

Gondolatok a szerelemről

Szerelem a vágy érzéséből fakad,
Mely fellobbantja azt a lángot,
Amely a lélek mélyén izzott.

Szerelem az egyetlen olyan szenvedély,
Amely képes minden képtelenségre,
Kínzó fájdalomra, s a vak gyülöletre.

Szerelem olyan, mint a Tavasz,
Elhozza a reménynek sugarát,
Melyből boldogabb lesz a világ.

Szerelem egy csodálatos mámor,
Mely elvakít, elbűvöl, s elvarázsol,
S nem ismerünk határokat:akkor.

Szerelem a józan észt összezavar,
De ha ez mind hiányzik a szívből,
Akkor a lélek kong az ürességtől.

A szerelem érzése idővel lanyhul,
De a szeretet átveszi azt a szerepet,
Amely szorrosá teszi az érzelmi köteléket.

Mit keresek? Szeretet az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, az életed, is rábíznád. Szeretet az, amikor bíztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Szeretet az, ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszoritja a kezed... És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrödtten, kócosan, és te boldog vagy. Én ezt keresem!